2020.július.01-én nyolc hónappal és nyolc nappal ez előtt érkeztem a házba. Terápia előtt az
életem nagyon viharossá vált a szétcsúszások és a rendőrségi ügyek miatt és rá jöttem és meg
ijedtem, hogy nagyon nem jó irányba haladok. A terápiám elején semmi elszántságom és
betegség tudatom sem volt, de az első 2 hónap után elhatároztam, magam hogy elvégzem a
terápiát és normális és tiszta életem legyen.
A beilleszkedéssel semmi bajom nem volt. Meg találtam mindenkivel a közös hangot és alázatos voltam a társaim, a mentorok és a ház szabályai felé. Nehéz volt le küzdeni a szorongást, a bátortalanságot és a bizonytalanságot. Amivel a mai napig küzdök az a diszlexia és a hangos olvasás és ezért is nehezen szólalok fel sok ember elött. Ezeken a dolgokon mára sikerült változtatnom. Hálás vagyok a türelemért és a bátoritásért ezek sokat segítettek. Ez a nyár maradandó emlékeket hagyott bennem. Új volt számomra hogy ilyen dolgokat élhetek meg a rehabon és tisztán. A kenutáborhoz és a csendeshéthez nagyon vidám emlékek kötnek, olyan dolgok amira nagyon sokáig emlékezni fogok. Ezek az emlékek után megéreztem, hogy ez tényleg különleges hely és itt tényleg emberek gyógyulnak és épülnek fel, és rettenetesen hálás vagyok, hogy nem máshova sodort az élet. Ami félelem volt bennem, hogy nem fogadnak el és nem lesz elég elszántságom és kitartásom, de ez mostanra teljesen meg cáfolódott. Az első pár hónapban fura volt számomra hogy nem vagyok egyedül es mindig társaságban vagyok, és bármit elmondhatok. Foglalkoztam a múltammal és sikerült megértenem hogyan jutottam el idáig. Amivel sokat foglalkoztam, hogy felismerjem az érzéseim és tudjam azokat kezelni. Második fázistól könnyebb volt az itt lét kevesebb, de felelősség teljesebb feladatokat kaptam.amit sokat tudtam gyakorolni az a határozottságot, megbízhatóságot és a példamutatást. A második fázistól kezdtem érezni, hogy teljes tagja vagyok a közösségnek és ez nagy lendületet adott. Kezdtem látni magamon a változást és rengeteg pozitív meg erősitést kaptam rá. De nem ment könnyen a változás. A rengeteg sikerélmeny és a kaland újra és újra meg is nagyon erősítettek a közös túrák, a velencei tó körbe biciklizés, csapatjátékok és a mély beszélgetések a társaimmal. Ilyenkor érzem azt, hogy tartozom valahová, akik támogatnak és segítenek. Nagy küzdelmet okozott az egész terápián az a hangulatingadozások. Sok nehéz percet és napot okozott. Amit ki szeretnék emelni az az öreg iroda. Abból sok határozottságot, ön érvényesítést, segítségnyújtást és bátoritást tudtam kivenni. Próbáltam komolyan venni és példát mutatni több kevés sikerrel. Ez az egy hónap adta nekem a legtöbbet.
Amiben úgy gondolom sokat tudtam változni az ittlétem során. Ami számomra a legfontosabb az a határozottság, felelősség vállalás, megbízhatóság és az érzelem felismerése és kimondása. Sokat fejlődött bennem az elfogadás és a békesség ima meg értése és alkalmazása. Alázatot tanultam a betegségemmel és az élettel szemben. Nagy átlépés volt nekem az a kommunikáció az asszertív közlésforma, a megfelelő önkifejezés és az érdekérvényesítés. A szervezetem meg erősödött és fizikálisan is rendbe tudtam magam hozni. Sok önismeretet kaptam, de ezzel még kint szeretném folytatni. Meg tanultam kereteket állitani és céltudatos lenni, ami az egész életemből hiányzott. Ez a nyolc hónap meg mutatta nekem, hogy kell normális életet élnem és minden itt tanultat kamatoztatni fogom, hogy zökkenő mentes életem legyen. Elmondhatatlanul hálás vagyok a háznak mindenért, amit kaptam és a mentoroknak, hogy tereltek az utamon és a társaimnak hogy őszinte tükröt tartottak elém és elfogadtak úgy, ahogy vagyok és segítettek változni. Köszönok minden bátoritást és szeretetet, ezt soha nem felejtem el.
Minden társamnak sok tartást és sikeres terápiát kívánok és higgyetek magatokban és hiányozni fogtok. A mentoroknak is kitartást és eredményes munkát kívánok!
Attila 17
2021.márcus.09
Ráckeresztú
