Katona Viktor
Intézményvezető, lelkész
2024 októberétől vettem át a nyugdíjba vonuló Erdős Esztertől az intézményvezetői feladatokat. Előzőleg, 2022-től a drogterápiás otthonban szolgáltam intézményi lelkészként, lelkigondozóként.
Korábban tíz éven át a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom munkatársa, majd vezetője voltam. Tizennégy éves koromtól kollégista voltam a Pápai Református Gimnáziumban, majd ugyanott a teológián. A kettő között egy évig önkénteskedtem Franciaországban egy idősek otthonában.
Önismerettel, mentálhigiénével Farkas József prédikációi és Pál Feri előadásai kapcsán kezdtem el foglalkozni. 2015-ben végeztem a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés lelkigondozó továbbképzésén, jelenleg pedig pszichodráma-asszisztensi képzésben veszek részt.
Különösen érdekel a lelki élet ápolása és annak különböző formái. Az SDG diákmozgalommal egy református ifjúsági zarándoklatot (Tájoló) alakítottunk ki, illetve két társammal egy lelkiségi honlapot indítottunk el (utitarsak.net). 2018-tól másfél évet töltöttem feleségemmel az angliai Scargill közösségben, ami egy nemzet- és felekezetközi keresztyén közösség. Inspiráló tapasztalatokat szereztem ott a közösségi élet és a vendégszeretet terén. Szeretek kertészkedni, gitározni, kirándulni, zarándokolni.
A szenvedélybeteg fiatalok életútja sokszor a tékozló fiúéhoz hasonló, amit sokáig nem éreztem sajátomnak. Néha még irigyeltem is azokat, akiknek az életébe látványos fordulatot hozott a megtérésük. Az én életem inkább a tékozló fiú idősebbik testvéréhez hasonlítható. Hívő családban nőttem fel a templom közelében, református intézményekben tanultam, jól teljesítő diák voltam, és a külső szemlélő számára úgy tűnhetett, hogy társadalmilag elfogadott módon tudtam az életem vezetni. Mindeközben egyre közelebb jött és jön hozzám az, amit az idősebb fiúnak mond az Atya: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. Vigadnod és örülnöd kellene…” (Lk 15, 31-32) Erre vágyom, keresem és ízlelgetem.
Az Istennel való kapcsolatot, amit nevezhetünk hitnek vagy spiritualitásnak is, nagyon fontosnak tartom az ember testi-lelki egészsége szempontjából. Sebzett és megtört világunkban gyógyulásunk forrása, ahogyan Ézsiás próféta írta, „az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézs 53,5)
Raffaelné Szalkai Panka
Támlak vezető – Szociális munkás
1999-ben csatlakoztam a drogmisszóhoz, azóta sok különböző „poszton” segíthettem az itt folyó gyógyító munkát. Immár szociális munkásként, a terápia utáni időszakot kísérem végig mindazoknál, akik a védett környezetben maradás mellett döntenek. Igyekszem mindenki számára személyre szabott segítséget nyújtani, akár szükség szerinti társszakmák bevonásával.
Burai Csaba
Mentor – Szociális munkás
Nagyszerű érzés amikor az ember nem úgy ébred reggel, hogy egy újabb nap a munkahelyen, amit ki kell bírni.
Szeretem a munkám, inkább szolgálatnak nevezem, hiszen van ebben egy visszaadás is részemről, mert én is a Misszió segítségével kezdtem új életet. 2005-ben érkeztem az otthonba kliensként, ahol több mint egy évet töltöttem. Nyilvánvalóan ebből adódóan is hiszek a változásban,
fejlődésben az esély lehetőségében, amit én is megkaptam.
Szociális munkát végeztem, jelenleg mentálhigiénés közösség és kapcsolatépítő mesterképzés szakon vagyok hallgató. A munkám során találkozom rengeteg
kihívással, meglepetésekkel, csodákkal, ami engem mindig arra tanít, hogy ami embernek lehetetlen, Istennek lehetséges!
„Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek”
Centgraf Károly László
Mentor, szociális munkás
Centgraf Károly László vagyok, 61 éves, négy gyermek édesapja. Minden kapcsolatunk alakítja személyes történetünket. Itt igyekszünk olyan közösséget építeni, ahol a kapcsolatok
gyógyítanak.
Én magam is egy ilyen közösségben gyógyultam és ismertem meg Istent. Ez életemnek azóta is meghatározó kapcsolata.
Gyógyult szenvedélybetegként a tapasztalat mellé igyekeztem tudást is szerezni, így most szociális munkásként segítem sorstársaimat.
Kiss Tímea
Mentor, Szociális munkás
Kiss-Lukasik Tímea vagyok, tapasztalati segítő, szociális munkás, 1997 óta ápolom a józanságomat. Kedvenc területeim a színház- és zeneterápia, művészetterápia, rizikóterápia. Hobbim a fal- és sziklamászás, valamint nagyon szeretem az állatokat, az élővilágot, imádok túrázni, sátrazni, viszont félek a mély vízben. Ezen még dolgozom…
Kozák Balázs
Mentor- Zenész
1988. március 11-én, Szolnokon születtem, egy alkoholizmussal erősen terhelt családba. Édesapám alkoholizmusa következtében családunk széthullt, minden, amit szüleim felépítettek, megsemmisült.
Tizenkét éves voltam, amikor utolsó mentsvárként Apám elment gyógyító hétre Dömösre, a Magyar Kékkereszt Egyesülethez. Innentől gyökeresen megváltozott az életünk. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik nemcsak az addikció árnyoldalait tapasztalhatták meg, hanem azt is, hogy van kiút és újrakezdés.
Szüleim felszámolták vállalkozásaik maradványait, és létrehoztak egy egyesületet: szenvedélybetegséggel érintett fiatalokkal kezdtek el foglalkozni szolgálatból és hálából. Ebbe csöppentem bele én is tizennégy évesen. Lett harminc testvérem…
Tizennyolc évesen felkerültem Budapestre. Zenészként tevékenykedtem, majd jött a saját kálváriám – helyettem nem tudott édesapám megtérni. A zenész évek alatt folyamatosan nőtt az űr a lelkemben, ami aztán depresszióba, és erre megoldásként online-játék-függésbe torkollott. Minden kapcsolatomat felégettem, 3,5 évig egy 8. kerületi lakásba voltam bezárva magammal és az elhanyagolt testemmel, lelkemmel. Rájöttem, lehet még rosszabb, ez nem csak egy álom (híztam 45 kilót).
Annyit tudtam, hogy egyedül nem fog menni, és elkezdtem lépkedni, illetve elfogadni a kinyújtott kezeket. Egy ilyen kéz volt a drogmisszió is, segítve épültem, köszönöm.
Ma Érden lakom egy családi házban, feleségemmel és 3 gyermekünkkel.
Németh Mihály
Mentor, szociális lelki gondozó
Németh Mihály vagyok, 39 éves, tapasztalati szakértőként dolgozom a drogterápiás otthonban. Sok évnyi szerhasználat után 2013-ban kerültem Ráckeresztúrra, azóta élek józan életet.
15 hónap terápia után Budapesten kezdtem újra az életem. Dolgoztam, újrakezdtem a tanulást, leérettségiztem, a Baptista Teológiai Akadémián diplomáztam szociális lelki gondozó szakon.
2015-2019-ig önkéntes munkát végeztem a Teen Challenge nevű szervezetnél, ahol utcán csellengő hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoztam. Az önkéntes munka kapcsán találkoztam feleségemmel, akivel azóta született egy kisfiunk.
A terápiás otthonban 2019 áprilisa óta dolgozok mentorként. Nagy örömmel, elégedettséggel tölt el, és igazán élvezem, hogy visszaadhatok abból a sok jóból, amit én is kaptam a terápiám alatt.
A család, munka és a tanulás mellett sokat sportolok, rendszeresen futok. Szabadidőmben szeretek kirándulni, természetbe járni.
Próbálom úgy építeni az életem, hogy egy olyan felelősségteljes, megbízható, nyílt és őszinte felnőtt legyek, amilyenre nekem is szükségem lett volna gyermekként.
Reményi Imre
Mentor
Életemnek azon korszakában, amikor úgy éreztem, meg kell határoznom magamat, és az életem céljait, a következő egyszerű dologra jutottam: humanista vagyok, aki az élet útján (testileg-lelkileg) elakadtakat örömmel ápolja, és az ismeretekre vágyókat szívesen tanítja. Küldetésem a filantrópia és a kultúra jegyében zajlik. 2001-ben felnőttként kereszteltek és konfirmáltam a budapesti fasori református gyülekezetben. Míg Isaszegen laktam, az ottani református gyülekezet tagja voltam, mióta Budakeszin élek (gyermekeim kicsiny kora óta) a budakeszi református gyülekezet tagja vagyok.
Bizonyítványaim szerint tanító, szocioterapeuta és ápolási asszisztens volnék. Bevallom, nem kedvelem a címkéket. Míg nem voltam „képzett”, dolgoztam közértben, kőműves mellett, színházban, moziban, templomban, őskori ásatáson, sokféle érdekes helyen takarítóként, nyomdai segédmunkásként, címfestőként, és KRESZ-tábla-festőként… Immáron kvalifikált emberként az utóbbi sok-sok évben főleg kórházban és iskolában tevékenykedtem.
Nagyon szeretem a zenét, a képző – és építőművészetet, az irodalmat. Szeretek biciklizni, úszni, kirándulni, sétálgatni. Nem vagyok valami nagy tehetség, de szeretem az alkotás keservét-örömét. Kicsit atletizáltam, vívtam. Boldogan „agyalok” cseppet sem gyakorlatias sorskérdéseken. Kedvelem a tartalmas, fesztelen beszélgetéseket, melyeknél – ha az ember jó helyen, jó időben, baráti körben teszi –, nincs élvezetesebb dolog. Ha sikerül valakiben örömöt, szeretetet ébresztenem, már nem éltem hiába. Az élet, ha úgy nézem, misszió. Hiszek az ember küldetésében. Bevallom: a részletekkel kicsit nehezebben boldogulok.
Szülek István
Mentor, Tapasztalati segítő
Mindig lesznek családok, ahonnan a gyerekek elkallódnak. A kezelésnek és megelőzésnek a lényege, hogy amikor szükség van rá, rendelkezésre álljon a megfelelő szakember, aki lehet tanár, szociális munkás, pszichiáter, pszichoterapeuta, aki hajlandó és alkalmas segíteni, hiszen egy szülő a szeretetével és fájdalmával sokszor többet árthat, mint egy szakember, aki objektíven nézi a dolgot.
Dr. Péter Judit
Gyermek és ifjúságpszichiáter
Dizseri-Horváth Réka
Pszichológus
Dizseri-Horváth Réka vagyok: feleség, 3 zsivány kisfiú édesanyja, pszichológus, képzésben lévő pár- és családterapeuta. 2021 és 2023 között oktatási intézményekben, illetve magánellátásban tevékenykedtem, majd 2024 januárjában érkeztem „haza”, a ráckeresztúri drogmisszióhoz. Megtiszteltetés olyan srácokkal dolgozni, akik elég bátrak ahhoz, hogy szembenézzenek életük olykor fájdalmas és nehéz terheivel, és megpróbáljanak fejlődni lelki és fizikai értelemben egyaránt. A közösségi terápia erejét nemcsak a bentlakók, hanem mi munkatársak is érezzük. Mi is tanulunk és formálódunk általuk.
Birgány Károlyné Judit
ápoló – addiktológiai konzultáns
2004-ben végeztem a PTE ETK okleveles ápoló szakán. Az egészségügy és a szociális ellátás különböző területein dolgoztam, szülészet nőgyógyászati, illetve pszichiátriai osztályon, körzeti ápolóként, közösségi pszichiátriai ellátásban, család- és gyermekjóléti ellátásban.
Hivatásszerűen mindig emberekkel foglalkoztam, érintve több társadalmi réteget és csoportot. Foglalkoztam beteg és egészséges emberekkel, pszichiátriai és szenvedélybetegekkel, illetve hátrányos helyzetű egyénekkel és családokkal.
Jelenleg férjemmel és két felnőtt fiammal Baracskán élek.
2020-ban végeztem az SE ETK-n addiktológiai konzultánsként. A képzés után jelentkeztem a Misszióba, ahol megismertem a szenvedélybetegségben alkalmazott Portage módszert. Ápolóként, az orvosokkal együttműködve segítem a lakók felépülését, a társbetegségek okozta problémák enyhítését. Részt veszek az ápolásszervezésben és a bekerülés koordinálásában is. Munkám során fontos a pozitív légkörben végzett segítő tevékenység, a felépülés követése, a sikerrel végződő terápia élménye, és nem utolsó sorban a pozitív változásba vetett hit. Sokat jelent számomra, hogy a saját élményű munkatársaktól folyamatosan tanulhatok.
Balogh Edina
Szociálpedagógus
2007-ben végeztem Sopronban szociálpedagógus szakon, majd a versenyszférában helyezkedtem el, és 2023-ig értékesítőként dolgoztam. Ekkor döntöttem úgy, hogy visszatérek eredeti szakmámhoz, és szeretnék valódi segítséget nyújtani és részt venni a drogrehabilitációs terápiás otthon szakmai működésében. A kallódó ifjúság tinédzser korú fiataljainak alapszintű oktatását szervezem, ezenkívül örömömre szolgál, hogy taníthatom is őket. Fontosnak tartom, hogy a felépülés ideje alatt se maradjanak ki a tanulásból; illetve találkozzanak pozitív élményekkel az edukációban és motivációt találjanak a továbbtanuláshoz.
Koronka Enikő
Pedagógus
Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. Jn.8:36
Ez a felirat van a Tini Rehab bejáratánál. Ezt minden alkalommal elolvasom amikor jövök dolgozni és ez nagy nyugalommal és reménységgel tölt el. Ha ezeket a fiúkat meg tudja szabadítani Isten (márpedig meg tudja és meg is teszi) akkor engem is meg fog szabadítani az én nyomorúságaimból.
Hálás vagyok, hogy itt dolgozhatok, és egy kicsit én is hozzájárulhatok a kliensek gyógyulásához.
Matematika szakos tanár, metálhigiénés szakember vagyok. 2016 óta dolgozom itt. Elsősorban a tinikkel foglalkozom a tanodában, ahol sok pozitív élményem van. Próbálom őket sikerélményhez juttatni és ezáltal megszerettetni velük a tanulást.
Dr. Kőszegi Béla
Pedagógus
974-ben végeztem az ELTE TTK biológia-kémia tanári szakán.
1974-1986-ig a budafoki Budai Nagy Antal gimnázium tanára voltam, majd 1985-tól 2011-ig az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében dolgoztam. 2011-ben mentem nyugdíjba. Nyugdíjazásom után az MRE KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Intézetében voltam önkéntes, majd 2015-től a fiatalkorúakat ellátó részlegben dolgozom részmunkaidőben.
Szeretném felébreszteni a srácokban a tudásvágyat, a tudás megszerzésének örömét.
Krepsz János
Gazdasági vezető – Közgazdász
Dunaújvárosban születtem: testben 1969-ben, lélekben 1993-ban.
Középiskoláig bezárólag ott is tanultam, azután főiskolára Szolnokra, egyetemre Sopronba jártam, közgazdász lettem. 13 üzleti világban eltöltött év után 10 év önkormányzatiság következett, 2009-ben pedig a KIMM – remélem örökös – tagja lettem, beszippantott a misszió.
Szermentes életem ellenére tiszteletbeli drogossá fogadtak!
1993 óta református gyülekezet(ek) tagja vagyok, jelenleg a százhalombattait gyengítem. Ott is élünk feleségemmel és öt gyermekemmel, utóbbiak népi táncgyakorlatai “fölös” szabadidőnket remekül kitöltik. Ha mégsem, akkor irány a természet, vagy a koripálya! Esetleg Sopron, az örök kedvenc (VOLT és LESZ)!
Dr. Németh-Benke Boglárka
Jogász
2016-ban végeztem jogászként a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd 2019-ben családjogi szakjogász diplomát szereztem az ELTE-n. Férjemmel Ráckeresztúron élünk.
Majer Tiborné
Pályázati ügyintéző
Több, mint 20 éve foglalkozom civil szervezetekkel ,illetve pályázatkészítéssel.
Végzettségem szerint közgazdász vagyok,ami nagyban megkönnyíti a pályázatok költségvetésének elkészítését,illetve az elszámolások összeállítását.
Sevella Erzsók
Asszisztens
2018-ban kerültem a Drogmisszióhoz. Pályázati és egyéb szakmai szövegek szerkesztésével, valamint írásbeli kommunikációval foglalkozom az intézményvezető asszisztenseként.
Sőrés Csilla
Élelmezésvezető – Adminisztrátor
Az élelmezési adminisztrációs feladatokat látom el, a pedagógus- és szociális továbbképzések adminisztrációs feladataiban segítek, valamint a szigorú számadású nyomtatványokat kezelem.
Benkő Katalin
Műszaki vezető
2022-ben csatlakoztam a Misszió csapatához. Feladatom a Misszió épületeinek, gépeinek üzemeltetése, felújítások, bővítések, karbantartások koordinálása. Célom a hatékony létesítménygazdálkodás megvalósítása.
Czövek Csaba
Foglalkoztatásszervező
Katonai Műszaki Főiskolát végeztem, 1991-ben diplomáztam. Martonvásáron élek feleségemmel és lánygyermekemmel.
Eddigi munkáim során mindig emberekkel és az ő problémáikkal, gondjaikkal és azok megoldásával kellett foglalkoznom. 2022 óta dolgozom a misszióban, ahol mindkét házban szervezem a munkaterápiás foglalkozásokat. Mivel műszaki végzettségem van, és rendelkezem több szakmával, nemcsak elméletben, de gyakorlatban is tudom segíteni az itt gyógyulókat.
Számomra fontos, hogy azok, aki a felépülést választják Ráckeresztúron, a mindennap elvégzett munkában megtalálják az örömüket, sikerélményüket, érezzék, hogy hasznos, amivel foglalkoznak.
Huszár László
Munkakoordinátor
Lakatosként végeztem, karbantartókén dolgoztam, így kerültem kapcsolatba a misszióval. Szeretek társaságban dolgozni és segíteni a fiataloknak. Munkakoordinátorként és karbantartóként segítem a ház működését.
