KALLÓDÓ IFJÚSÁGOT MENTŐ MISSZIÓ

FRISS HÍREK

Küldetésünk, hogy a függőségek rabságában szenvedőknek megmutassuk, hogy a józanság eszköz egy teljesebb élet felépítéséhez, és fejlesszük őket az ehhez szükséges készségekben, elkísérve őket életüknek eme nehéz szakaszán.

“Rájöttem, hogy nem tudok szerek nélkül élni” – egy hely, ahol új esélyt kapnak a szenvedélybetegek

Egy drogrehabilitációs otthonban jártunk, ahol fiatalok és felnőttek együtt próbálják letenni a szereket, legyen az nyugtató, herbál, alkohol vagy más függőség.

Egy fekete macska kerget egy cirmost a zöld fűvel borított udvaron át. Nézem, ahogy utoléri, a cirmos pedig némi nyávogás után megadja magát. „Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor” – jut eszembe a Parti Nagy-vers, ahogy végignézek a takaros épületeken és a szinte mesébe illően békés tájon a kora nyári délelőttön. Nappal is hallani a tücskök ciripelését. Két fiú tűnik fel az udvart átszelő kikövezett úton. A mögöttem lévő szerszámos házhoz igyekeznek a fűnyíróért. Ma az ő feladatuk rendbe tenni a gyepet. Olyan, mintha egy nyári táborban lennék, nem pedig egy drogrehabilitációs otthonban.

– Beköltözéskor mindenki kap egy felelősségterületet a házon belül. Először csak a virágok öntözésért felel valaki, később aztán egyre több teendőt bízunk az illetőre, aki egy idő után vezető szerepbe is kerül: ő ébreszti a többieket vagy hívja össze a csoportot, a felnőttek közül pedig néhányan sofőrszolgálatot látnak el – kezdi a ráckeresztúri MRE KIMM Drogterápiás Otthon programvezetője, Széplaki Zsolt.  Sokan először attól félnek, hogy ez a hely olyan, mint egy börtön vagy egy pszichiátria, ahol verekedni kell vagy egész nap egy ágyon feküdni. Erről azonban szó sincs. A kezdeti félelmek gyorsan oldódnak az érkezést követő napokban, amikor látják, hogy az itt dolgozó, tíz szakemberből álló stáb – mentorok, egy pszichológus és egy pszichiáter – mennyire elfogadó és a bent élő srácok is barátságosak. Mindig megölelik például az új lakót, amikor megérkezik – teszi hozzá.

„Bekerüléskor az a cél, hogy átvészeljék a fizikai elvonást”

A rehabilitációs központba önkéntes alapon lehet bekerülni: egy előgondozói irodába kérhetik a függők a felvételüket. Ma már nemcsak Budapesten, hanem Székesfehérváron, Szolnokon, Dunaújvárosban, Miskolcon, Sopronban és más vidéki városokban is működnek ilyen drogambulanciák. Orvosi beutaló, néhány szűrővizsgálat – hepatitis, HIV, tüdőszűrés – a fiatalkorúaknak pedig szülői beleegyezés szükséges a bejutáshoz.

Az elején nincsenek olyan magas elvárások a motivációt illetően. Annyi belátást kérünk tőlük, hogy rájöjjenek, abban a helyzetben, amiben vannak, már jobban szenvednek és változtatni akarnak rajta. Bekerüléskor az az első cél, hogy átvészeljék a fizikai elvonást. Ez gyakran nem is olyan egyszerű, mert súlyos tünetektől szenvednek az első néhány napban. Remegés, rosszullétek nehezítik ezt a kezdeti időszakot, de ha ezen valaki túljut, onnantól kezdve már bizonyos szempontból könnyebb lesz – mondja Széplaki Zsolt.

A drogterápiás otthont Erdős Eszter református lelkész alapította 1986-ban, Ráckeresztúron. Ma már két épületben várják a szenvedélybetegséggel küzdő férfiakat, fiúkat, akik drog-, játék-, alkohol- és gyógyszerfüggőséggel fordulhatnak a terápiás központhoz segítségért: a felnőttrészlegen 35 főt, a serdülőrészlegen 30 főt tudnak fogadni. Jelenleg félházzal üzemelnek épületenként.

A 2015-ben indított tinirehab részleg (10-18 éves korosztály) egészen a Covid-járvány betöréséig külön épületben működött, azonban a járvány miatt kénytelenek voltak vegyíteni a tiniket a felnőttekkel: a bekerülést negatív PCR teszthez kötötték, ám aki ezt nem tudta magának finanszírozni, az a tornacsarnokba került karanténba. A Covid miatt megváltozott a munkamód is, és a bent élőknek is nehezebb dolga volt. Előfordult, hogy egy-egy fertőzött akár huzamosabb ideig nem jöhetett ki a szobájából, ami a terápia kezdeti időszakában különösen nehéz, hiszen az elvonási tüneteken túl a magánnyal is meg kellett küzdeni.

Ráadásul a terápiás program fontos részét képezi, hogy a kezdeti fázis után először csak mentorral, később azonban már önállóan is el lehet (és kell) hagyni az intézményt órákra vagy akár napokra is.

Ez a karanténidőszak alatt meghiúsult, így a szokásos közös túrázások is elmaradtak. A korosztályok vegyítése azonban annyira pozitív eredményekkel járt, hogy a karanténidőszak vége óta is ugyanúgy vegyesen működnek az osztályok: a tiniknek nagyon is tanulságos lehet, ha egy-egy felnőtt lakó elmeséli a történetét, ezzel ösztönözve őt a tiszta élet felé.

„Annyira szenvedtem már a biofűtől, hogy éjszakánként sírtam a fizikai fájdalomtól”

A 29 éves Misi az első karanténidőszakban került be a drogrehabra. Tíz éven át szívta a dizájnerdrogok közé tartozó herbált, azaz biofüvet, amely nagyon népszerű a fiatalok körében: rendkívül olcsó a többi droghoz képest és nagyon hamar érezni a hatását, amely különösen káros. Mint sokan, Misi is marihuánafogyasztással kezdte 14 évesen. Arra, hogy miért vált szerhasználóvá, kitérő válaszokat adott: több olyan traumatikus élményt is átélt gyerekkorban, amiről nem szeretne beszélni. Később a „kati” vagy „zsuzsi” néven emlegetett mefedronszármazékot eleinte csak bulikban, később azonban már a hétköznapokban, munka közben is szívta. Az étteremben, ahol szakácsként dolgozott, tudták, hogy drogozik, de szemet hunytak felette. Éveken át élte így az életét, egyre több és több adagra volt szüksége, a végén pedig már olyan durván köhögött a biofűtől, hogy éjszakánként sírt a fájdalomtól. Egy budapesti pszichiátria drogambulanciáján kezelték többször is, ami nem hozott tartós eredményt. Újra és újra visszaesett, közben pedig rászokott a Frontin nevű nyugtatóra is, amelyből három hét alatt háromhavi adagot evett meg.

Amikor megpróbáltam letenni a herbált, GM rohamaim voltak. (Generalizált epilepsziás roham, amely a drogelvonástól alakul ki – a szerk.) Teljesen kisiklott az életem. Szenvedtem, a lelki fájdalmakat és a szégyenérzetet azonban nehezebb volt megélni, mint a testi tüneteket. Emellett rendőrségi ügyekkel is küzdöttem, mert rendszeresen betépve vezettem, több autót is összetörtem így. Annak viszont nem tudtam volna elviselni a súlyát, ha megölök valakit. Éreztem, hogy muszáj változtatnom valahogy, mert nagyon rossz vége lesz – meséli Misi, miért szánta el végül magát a terápiára.

A ráckeresztúri rehab volt az első hely, ahol sikeresen végig csinálta a terápiás programot. Egy év után azonban visszaesett:

Egy egész üveg Frontint döntöttem le hirtelen, és amikor rájöttem, mit tettem, próbáltam kihányni. Másfél év kemény munkáját dobtam ki a kukába. Először nem akartam visszajönni, mert annyira szégyelltem magam, itt azonban szeretettel fogadtak ismét, és már nem a nulláról kellett kezdenem. Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik a drog, mert még mindig szoktam sóvárogni utána. A céljaim azonban fontosabbak, most már tudom, mit akarok, ezt pedig csak józanul érhetem el – mondja Misi, aki jelenleg a 45 napos, kiléptető fázisban van, azaz támogatott lakhatással él az otthonban, dolgozik, de nem vesz már részt a terápiás programban.

A képernyőfüggőség megágyazhat a drogfüggőségnek

A drog egy pótszer, amelyet lelki érzéstelenítésre használ a függő. A terápia alatt olyan megküzdési módokat sajátít el a szerhasználó, amivel megtanul túlélni drogok nélkül, sőt, legyőzni a nehézségeket. Változás nincs fájdalom nélkül. Érdemes megkeresni, ami elől menekül a szerhasználó, amivel nem tud vagy nem akar szembenézni – mondja a ráckeresztúri drogrehabilitációs otthonban dolgozó dr. Péter Judit gyermekpszichiáter, aki szerint ahol a drogfüggőség felüti a fejét, ott más függőségek is megjelenhetnek, mert az adott személy hajlamos lehet rájuk. (Például kényszeres evés, (videó)játék-, szerencsejáték-, gyógyszer, alkohol-, szex-, vagy éppen társfüggőség.)

A függő személyiség kialakulásában nagy kockázati tényező lehet, ha kora gyermekkorban már képernyő előtt (televízió, számítógép vagy mobiltelefon) ül a gyerek, akár már néhány hónapos korától: – Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a stresszhormon szintje megnő a vérben a látottak hatására. Erre szintén kialakulhat a függőség. Ha egy gyerek állandóan a képernyőt nézi, a többi közt lemaradhat a mozgás- és beszédfejlődésben. Képernyőzés alatt nem használja a fantáziáját, hiszen kész képeket kap, a képalkotó képessége elsorvad, így nehezebben is küzd majd meg a pszichés problémákkal. Ezt rontja az a következmény is, hogy a sokat képernyőző gyermekek alig, vagy egyáltalán nem olvasnak. Később sokkal több pszichés problémájuk alakulhat ki – magyarázza Péter Judit.

A legtöbb hozzánk bekerülő gyerekre és felnőttre is jellemző, hogy nem kapta meg a környezetétől azt az érzelmi odafordulást, amire szüksége lett volna. A szülők gyakran azt gondolják, anyagilag tudják pótolni a hiányt, ez azonban nincs így: a tehetősebb szülők gyerekeit is éppúgy érinti a drogprobléma, mint a nehéz körülmények között élőket – fűzi hozzá a pszichiáter.

„Ha a gyereknél a szerhasználat felmerül, a szülő is kérjen terápiás segítséget és kezdjen el dolgozni magán”

A rehabilitációs központban többfajta csoportban gyógyulhatnak a szenvedélybetegek: a férfi csoport mellett a művészetterápiás, az önismereti, a kompetencia, a józanságmegtartó, a párkapcsolati, a kimenő-értékelő, a visszajelző és az életút csoporton is kapnak segítséget egy pszichológus szakember vezetésével. Nemcsak a bentlakók, hanem a szüleik is igénybe vehetnek csoportterápiát: A szerhasználatot egy családi probléma tünetének tekintjük, így a szülőknek nagyon ajánlatos ez a csoport, mert itt szakemberektől és egymástól is kaphatnak támogatást. Ha ugyanis egy gyereknél a szerhasználat felmerül, a szülőnek is érdemes egyéni vagy csoportterápiás segítséget kérnie – állítja Széplaki Zsolt.

Sokat hozzátesz a felépüléshez is, ha a szülők jól tudják támogatni a függő családtagot. Nem a szülők hibáztatása a cél, hanem hogy rálássanak, miért kerültek ebbe a helyzetbe és erre megoldást találjanak. Noha a kábítószereket sok gyerek kipróbálja, közülük azonban csak egynegyede jut el a problémás használatig.

A szakember szerint az ok arra vezethető vissza, hogy a szerhasználók ki akarnak lépni a valóságból, mert valami olyan súlyos lelki és/vagy fizikai traumát éltek át, amelyet nem bírnak elviselni. A függőséghez vezető úton markáns kockázati tényező, a szexuális abúzus, a testi/lelki bántalmazás, (akár ha a szülők bántalmazták egymást és/vagy a gyereket) de akár egy rosszul levezényelt válás is életre szóló sebeket okozhat a gyerekben. Egy válás azonban nem szükségszerűen traumatikus, ha ezt a gyerek át tudja beszélni a szüleivel vagy egy idősebb családtaggal, tanárral, edzővel. Nem feltétlenül az okoz ugyanis traumát, ami történt, hanem az, ha ezzel egyedül marad az ember.

 

„A legnagyobb gondom az volt, honnan szedjek ezer forintot estére, hogy be tudjak szívni”

Az intézetben élő Endre mindhárom testvére szerhasználó volt, a bátyja a mai napig lövi magát. Vidéken nőtt fel, nehéz körülmények között. Már hétévesen kijárt a mákföldekre a testvéreivel „őrszemnek”, kilencéves korára megtanulta, hogyan kell előállítani a mákból ópiumot. 13 évesen már rendszeresen szívta a marihuánát, 18 éves korára amfetaminfüggővé vált, és noha a heroint is sokszor próbálta, azt „ésszel használta”, így nem vált a rabjává. Amikor a fővárosba költözött, a dizájnerdrogok, a biofű és a kristályok használatával elindult az igazi mélyrepülés útján.

Egy idő után már semmi nem érdekelt. A legnagyobb gondom az volt, hogy honnan szedjek ezer forintot estére, hogy be tudjak szívni – meséli a 32 éves Endre, aki tizenegy hónapon át vett részt a terápiás programban. Politoxikomán, a drogokon kívül alkohol-, gyógyszer- és játékfüggőséggel is kezelték.

A drogokra a pénzt gyakran lopással szerezte meg, így legalább tizenkétszer ült már rács mögött. Előfordult, hogy egy 200 forintos ellopott női zokni miatt tíz napot töltött fogdában, mert a bírságot nem tudta kifizetni vagy más bűncselekmény miatt kapott egy-két hónapot. Ahogy ő fogalmaz, abból állt az élete, hogy ki-be járkál a börtönbe, néha pedig közmunkásként dolgozik. A ráckeresztúri rehabra többszöri, sikertelen leszokási kísérlet után került: több addiktológiai osztályt és más rehabot is megjárt már.

Rájöttem, hogy nem tudok szerek nélkül élni. Csak szívtam a biofüvet, sajnáltattam magam és segélyeken tengődtem. Annyira szorongtam, hogy dolgozni sem tudtam. A drogok mellett marékszámra dobáltam magamba a nyugtatókat, a Rivotrilt és a Xanaxot. A fogaim kirohadtak a drogtól, az arcomon váladékozó sebek keletkeztek. Szégyelltem még a sarki közértig is elmenni.

2019 karácsonyán aztán túladagoltam magam gyógyszerrel és a kezem is lebénult egy időre – mondja Endre.
Ebben az állapotban került be 2020 júliusában Ráckeresztúrra. Azóta sikeresen végigvitte a terápiát, a fogait is megcsináltatta. Noha a program elvégzése után rövid időre visszaesett – alkoholt ivott és pókerezett – ismét beköltözött az otthonba: Nem akartam mélyebbre visszazuhanni, itt pedig nyugodtan végiggondolhatom, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel. Biztonságos és szeretetteljes légkör vesz körül, nemcsak a mentorok segítenek sokat, hanem mindig ott vagyunk egymásnak támaszként a srácokkal is. Hasznosnak és újra értékesnek érzem magam, visszakaptam az egészségem és az önbizalmam.

Amikor Endrét az álmairól kérdezem, kiderül, hogy ugyanarra vágyik, mint a bentlakók többsége: munkára, saját albérletre, egy működő párkapcsolatra és erőre ahhoz, hogy soha többé ne essen vissza.

A cikkben megváltoztattuk a történeteiket megosztó két férfi nevét, képeinken nem szerepelnek.

Forrás: Barcza Réka  2022. Május 30. – nlc.hu

Nyitókép: Hernád Géza

2021 Minden jog fenntartva!

Készítette: Bódi Tamás