KALLÓDÓ IFJÚSÁGOT MENTŐ MISSZIÓ

FRISS HÍREK

Küldetésünk, hogy a függőségek rabságában szenvedőknek megmutassuk, hogy a józanság eszköz egy teljesebb élet felépítéséhez, és fejlesszük őket az ehhez szükséges készségekben, elkísérve őket életüknek eme nehéz szakaszán.

Kedves Barátaink!

Az idei karácsony talán egy lépéssel közelebb enged minket egymáshoz. A családok, gyülekezetek együtt ünnepelhetik Jézus, a Szabadító születését – korábban nem is gondoltuk volna, mennyire hiányozhat ez. S még jobban hiányozhat a valódi ünnep azoknak a fiataloknak, akiknek a családi körben töltött idő december végén sem a lecsendesülésről, hanem a veszekedésről vagy a társas magányról szól, akik a lélekfájdalmát csak szerekkel képesek tompítani.

Az adventi várakozás idején a függőség rabságából régebbenszabadult lakónkkal és az édesanyjával beszélgettünk arról, ők hogyan emlékeznek a hajdani drogos és az utóbbi évek tisztakarácsonyaira. 

Az ő történetükkel kívánunk áldott ünnepet!

A Református Drogmisszió munkatársai és kliensei

„A gyerekkori karácsonyokról csak egy-két jó emlékem van, például amikor a nagymamámhoz sétáltunk szenteste a hóban” – emlékszik vissza Misi, aki ma már a ráckeresztúritinirehab terápiás munkatársa. – „Nem voltak meghittek az ünnepek, általában feszültséggel, veszekedéssel teltek. Apám ivott karácsonykor is, először még stresszlevezetésként, lazításként, utána jött az alkoholizmus. Nárcisztikusszemélyiség volt, kisgyerekként magamat hibáztattam a rosszkedve miatt.”
Később, függőként az befolyásolta Misi karácsonyhoz fűződő viszonyát, van-e pénze anyagra, vagy nincs: „Amíg az utolsó egy-két évben nagyon le nem csúsztam, addig a családdal töltöttem a karácsonyt, csak be voltam állva. Amikor csak magamban voltam az anyaggal, legalább nem volt feszültség. Mindig a negatív érzések, emlékek jöttek elő, nem szerettem soha.”
Hozzáállása a keresztúri rehabon töltött terápián változott meg: „Itt fogtam fel, mi a karácsony. Adventkor elkezdtünk készülni rá, díszítettük a házat, sütögettünk, minden vasárnap gyertyát gyújtottunk. Már akkor megérintett, de az első tiszta karácsony volt az igazi fordulópont: előtte két-három éve nem találkoztunk a testvéremmel, úgy megromlott a viszonyunk. Akkor közelebb kerültünk egymáshoz, éreztem egy hangyányi bizalmat, amit visszakaptam, volt mire építkezni.”
Misi édesanyja, Róza így emlékszik erre: „A terápián töltött karácsonykor Misi egy napra hazajöhetett. Nagyon megható volt, mert a testvérének a kislányával rajongásig szeretik egymást. Sokáig nem találkozhattak, a nagyobbik fiam a drog miatt eltiltotta a lányát tőle. Mikor meglátták egymást, szem nem maradt szárazon. A Jóistennek és Eszteréknek köszönhetően sikerült ezt az időszakot túlélnie, a rehab után megismerte a feleségét, és most már négyen vannak. Nagyon hálás vagyok, mindennap az imáimba foglalom, hogy sikerült, és ilyen szépen rendbe jött az élete.”
„Amióta Edit a feleségem, azóta tudok igazán ünnepelni” – teszi hozzá Misi, – „mert ő nagyon szereti a karácsonyt, és ez rám ragadt róla. A gyerekeinknek próbáljuk átadni aráhangolódás, készülődés örömét, nem a feszültséget, amit én kaptam gyerekkoromban. A mai rohanó világban nem könnyű, de igyekszünk lelassulni, egymásra figyelni, hogy a szeretet legyen a lényeg.”

Idén a gyermekes családoknak egy kis karácsonyi ajándékkal készültünk. Szeretettel adjuk Kiss Tímea kolléganőnk karácsonyi kifestőjét, mely az alábbi linkről tölthető le és nyomtatható ki:

https://drive.google.com/drive/folders/1LvD1J8ZgMf_3a6VYa9cR0UwAbn1SrO1D?usp=sharing

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.”(Jn 3;16-17)

2021-2022 Minden jog fenntartva!