Kedves Barátaink!

Az idei karácsony talán egy lépéssel közelebb enged minket egymáshoz. A családok, gyülekezetek együtt ünnepelhetik Jézus, a Szabadító születését – korábban nem is gondoltuk volna, mennyire hiányozhat ez. S még jobban hiányozhat a valódi ünnep azoknak a fiataloknak, akiknek a családi körben töltött idő december végén sem a lecsendesülésről, hanem a veszekedésről vagy a társas magányról szól, akik a lélekfájdalmát csak szerekkel képesek tompítani.

Az adventi várakozás idején a függőség rabságából régebbenszabadult lakónkkal és az édesanyjával beszélgettünk arról, ők hogyan emlékeznek a hajdani drogos és az utóbbi évek tisztakarácsonyaira. 

Az ő történetükkel kívánunk áldott ünnepet!

A Református Drogmisszió munkatársai és kliensei

„A gyerekkori karácsonyokról csak egy-két jó emlékem van, például amikor a nagymamámhoz sétáltunk szenteste a hóban” – emlékszik vissza Misi, aki ma már a ráckeresztúritinirehab terápiás munkatársa. – „Nem voltak meghittek az ünnepek, általában feszültséggel, veszekedéssel teltek. Apám ivott karácsonykor is, először még stresszlevezetésként, lazításként, utána jött az alkoholizmus. Nárcisztikusszemélyiség volt, kisgyerekként magamat hibáztattam a rosszkedve miatt.”
Később, függőként az befolyásolta Misi karácsonyhoz fűződő viszonyát, van-e pénze anyagra, vagy nincs: „Amíg az utolsó egy-két évben nagyon le nem csúsztam, addig a családdal töltöttem a karácsonyt, csak be voltam állva. Amikor csak magamban voltam az anyaggal, legalább nem volt feszültség. Mindig a negatív érzések, emlékek jöttek elő, nem szerettem soha.”
Hozzáállása a keresztúri rehabon töltött terápián változott meg: „Itt fogtam fel, mi a karácsony. Adventkor elkezdtünk készülni rá, díszítettük a házat, sütögettünk, minden vasárnap gyertyát gyújtottunk. Már akkor megérintett, de az első tiszta karácsony volt az igazi fordulópont: előtte két-három éve nem találkoztunk a testvéremmel, úgy megromlott a viszonyunk. Akkor közelebb kerültünk egymáshoz, éreztem egy hangyányi bizalmat, amit visszakaptam, volt mire építkezni.”
Misi édesanyja, Róza így emlékszik erre: „A terápián töltött karácsonykor Misi egy napra hazajöhetett. Nagyon megható volt, mert a testvérének a kislányával rajongásig szeretik egymást. Sokáig nem találkozhattak, a nagyobbik fiam a drog miatt eltiltotta a lányát tőle. Mikor meglátták egymást, szem nem maradt szárazon. A Jóistennek és Eszteréknek köszönhetően sikerült ezt az időszakot túlélnie, a rehab után megismerte a feleségét, és most már négyen vannak. Nagyon hálás vagyok, mindennap az imáimba foglalom, hogy sikerült, és ilyen szépen rendbe jött az élete.”
„Amióta Edit a feleségem, azóta tudok igazán ünnepelni” – teszi hozzá Misi, – „mert ő nagyon szereti a karácsonyt, és ez rám ragadt róla. A gyerekeinknek próbáljuk átadni aráhangolódás, készülődés örömét, nem a feszültséget, amit én kaptam gyerekkoromban. A mai rohanó világban nem könnyű, de igyekszünk lelassulni, egymásra figyelni, hogy a szeretet legyen a lényeg.”

Idén a gyermekes családoknak egy kis karácsonyi ajándékkal készültünk. Szeretettel adjuk Kiss Tímea kolléganőnk karácsonyi kifestőjét, mely az alábbi linkről tölthető le és nyomtatható ki:

https://drive.google.com/drive/folders/1LvD1J8ZgMf_3a6VYa9cR0UwAbn1SrO1D?usp=sharing

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.”(Jn 3;16-17)