Norbival most is sok mindenről beszélgettünk, többek között arról, hogy az ország különböző pontjain mennyire más a „drogkultúra”, mit lehet tenni szülőként, ha felismerjük, hogy baj van. És egyáltalán miért, hogyan jut el eddig egy gyerek?
„Szeretjük azt mondani, hogy a gyerek rossz társaságba keveredett, azért nyúlt szerekhez, de a valóságban ez inkább úgy néz ki, hogy a családi körülmények juttatták el addig. Megértem, hogy szülőként nagyon nehéz, és fájó beismerni, hogy valamit elrontottak. Sokszor a szégyenérzet miatt húzzák is a segítség kérését, ám amikor elviszik rehabilitációra, de ott ők is ugyan úgy kapnak segítséget, ezt fontos elmondani. Őket sem hagyjuk magukra, nekik sem egyedül kell küzdeni.
Vannak kifejezetten szülői csoportok, hiszen ahhoz, hogy a fiatalon segíteni lehessen, elsősorban nekik kell változni, felismerni, hogy mit szúrtak el. Túl szigorúak voltak, túl engedékenyek voltak, nem töltöttek elég minőségi időt vele, nem beszélgettek őszintén. Nagyon kemény munka ez, de, ha ők nem fejlődnek, akkor az a gyerek nem fog meggyógyulni. Itt a kulcs a család kezében van. Persze elvált szülőknél megy az egymásra mutogatás, de ahogy az egyben lévő családnál könnyebbnek látszik a megoldás, pont olyan nehéz is, hiszen ott mindenkinek fejlődni kell. Ha a gyerek végig is csinálja a rehabot, de ugyan abba a közegbe tér vissza, akkor semmit sem ér az egész. Van egy mondás, miszerint nem gyógyulhatsz meg ott, ahol beteg lettél. És ez nagyon igaz.
Ám a fiatalok esetében nem működik az, ami mondjuk nálam működött felnőtt fejjel. Én Fehérváron éltem, ott kerültem bele a rosszba, de amikor tisztán kijöttem a rehabról, Pesten kezdtem új életet.
Mert tudtam, ha visszamegyek oda, akkor jó eséllyel megint minden borul.
De egy gyerek ezt nem tudja megtenni. Nem tud – és nem is kell – hátat fordítani a családnak, lakóhelynek, barátoknak. Épp ezért kell a közegen, a hozzáálláson nagyon komolyan változtatni.
Akik a „rossz társaság” miatt kezdenek el drogozni, az nem a társaság miatt van, hanem azért, mert lelki fájdalmakat akarnak enyhíteni…Volt a mi társaságunkban is olyan, akinél viszonylag minden rendben volt család fronton, mégis kipróbáltak az anyagot buli alkalmával. Kíváncsiságból, heccből, de ők nem lettek függők, mert egy stabil háttérország volt mögöttük, és nem a szomorúságot, vagy éppen hiányérzetet akartak pótolni.
A tinédzser ellátás jóval keményebb dió a felnőttnél.
A srácok kevésbé motiváltak a felnőtt társaiknál és mivel 18 éves korukig nem tudnak a saját lábukra állni, ezért vissza kell őket integrálni a régi környezetükbe. Sokszor nincs szülői támogatás, vagy egész egyszerűen csak a drogügyből adódó eljárást akarják, elkerülnek. Besétálnak „hivatalból”, majd pár nap múlva távoznak. Én azt szoktam mondani, hogy akkor sem haszontalan ez az egész, hiszen egy magot ültetünk el bennük. Hogy lássák, van ilyen. Van segítség, van aki segít, ha később úgy érzik szükség van rá…Persze ott a másik véglet is, mert a rehab sok esetben még mindig jobb hely mint mondjuk egy gyermekotthon. Az igazság az, hogy ehhez a mag ültetéshez a negatív dolgok is hozzátartoznak. Visszahallják, ahogy mi is, hogy X.Y. kiment, és meghalt… Ezek szörnyű dolgok, de az életnek, amit választottak, ez is része.
Egyébként a 14 éves korhatárt 12 re kellett csökkenteni a fiatalok esetben. Hogy felfogja e, egy 12 éves GYEREK, hogy mit tesz, mi várhat rá? Hogy adott esetben az életével játszik? Nem…Azt is érdemes tudni, hogy a gyerekeknél többnyire nem csak a drogról van szó, hanem a legtöbb esetben valami mentális betegség is társul hozzá, és a szer ezt csak felerősít.
Nagy szakadékok vannak drogfogyasztásban az ország egyes részein is. A legdurvább a helyzet szerintem Győr és Mosonmagyaróvár környékén, és bár Óváron nyitottak drogpontot, Győrben annyira rossz a helyzet, nem csak, hogy nincs ilyen, még olyan embert sem találtak, aki prevenciót tarthatna ott. Engem hívtak le Pestről. A gazdasági helyzet nagyban meglátszik egyébként. Ebben a régóban megy a kokain, a pikózás, de mondjuk Ózdon ez megfizethetetlen. Ott inkább a „bio” fű, és az 500 forintos szó szerinti mérgek mennek. Amit én leginkább tanácsolnék, hogy a szülők igen is kérjenek segítséget. Ez a legjobb, amit tehetnek, még akkor is, ha szégyen számukra. Félre kell tenni ezeket az érzelmeket, ha meg akarják menteni a gyereküket, és a hibáikat ki szeretnék javítani. Mert meg lehet ezt tenni, de szakemberek nélkül sajnos nem megy…” – mondata el tapasztalatait Norbi.
És, ha már szakemberekről beszélgetünk ilyen Józsa Péter is, aki 16 év drog és szerencsejáték-függő múlt után, Norbihoz hasonlóan segít azoknak, akik nem találják a kiutat. Nagyon érdekes összefüggés is van kettőjük élete között, hiszen amíg Norbi egy elhanyagolt családból érkezett, Péternek megvolt mindene, talán még több is mint kellett volna… Ő mint Reflektív addiktológiai szociális szakember, és szociális munkásként nyújt segítséget.
„2015-ben kezdtem el dolgozni a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon felnőtt részlegén, majd négy év után a tini részlegen folytattam a munkám. A Drogterápiás otthon 1986-ban jött létre Ráckeresztúron, Erdős Eszter református lelkész kezdeményezésére. A terápiás közösség története egy kis parasztházban kezdődött, mára két modern épületegyüttesben egy 35 főt fogadni képes felnőttrészleg (a 18–35 éves korosztálynak) és egy 30 fő gyógyulását segítő serdülőrészleg (a 10–18 éveseknek) fogadja a szenvedélybetegséggel küzdő (drog-, játék-, alkohol-, gyógyszerfüggő, politoxikomán), illetve problémás szerhasználó fiatalokat az ország minden részéről.
Úgy tudnám a legegyszerűbben elmagyarázni ezt az egészet, hogy a család olyan, mint egy nagyon precízen működő óraszerkezet, és bizony, ha ebben a szerkezetben az egyik elem meghibásodik, akkor már nem mutatja a pontos időt. Magyarán, ha a családban valami baj van, akkor az valahol kicsapódik, lehet, hogy éppen a gyermeken. Ezért van az, ha mondjuk, egy fiatalkorú bekerül hozzánk, akkor nem csak vele, de az egész családdal foglalkozunk, hiszen a gyógyulás érdekében mindenkinek tenni kell. Az én tapasztalatom az, hogy főleg az apák, nem töltenek elég minőségi időt a gyerekkel, mert azt gondolják, hogy ledolgozzák a nyolc órájukat, hazamennek, szisszentik a sört, elheverednek a tévé előtt, és az úgy rendben van.
Rendben van, hogy csak az anya próbálja terelgetni a gyereket az úton? Ez nagyon nincs rendben! Nem csak egy emberé a gyerek,
az apára ugyan úgy szükség van.
Ha ez csak napi egy – két óra osztatlan figyelem, akkor is! Én is apa vagyok, én is sokszor nagyon fáradtan térek haza, de azután repülő üzemmódra teszem a telefonom pár órára, és kizárólag csak a fiammal foglalkozom. Az anyáknak sem egyszerű így, hiszen bántja őket a helyzet, és így ők sem tudnak minőségileg foglalkozni a gyerekkel. Aztán legtöbbször a kicsi ebből csak annyit lát, hogy apa fekszik, anya meg a telefonján lóg,
mert éppen a barátnőjének meséli, hogy már megint mi történik náluk otthon…
Hát így lesznek a gyerekek szépen csendben függők, mert menekülnek.
A drogba, a számítógép- és játékfüggőségbe. A számítógép függőséget azonban nem úgy kell értelmezni, ahogy újabban nagy divatként terjed az interneten…Miszerint se pár éves, se kicsit nagyobb gyereknek ne adjunk telefont, tabletet a kezébe, a tévé meg egyenesen egy ördögtől való dolog. Ez nem igaz. Ők már egy teljesen más világban nőnek fel, rengeteg információhoz hozzá tudnak jutni, amiről mi életünkben nem is hallottunk. Ők sokkal okosabbak lesznek, mint mi, a gond nem itt kezdődik. A gond ott kezdődik, amikor mondjuk, egy hétvége után prevenciót tartunk iskolákban, és megkérjük a gyerekeket, hogy vegyék
elő a telefont, és nézzék meg a használati időt. És itt az órák alapján kisül, hogy gyakorlatilag a hétvége felét, vagy még annál is többet a gép előtt, avagy telefonon lógva töltötték. A gyanútlan szülők pedig azt hiszik, milyen jól elvan a gyerek. Nélkülük is…
Ha a gyerekek megfelelő életkorban vesznek részt a szenvedélybetegség kialakulásának megelőzését célzó programokban, az iskolai drogprevenció, a korosztályhoz szóló saját beszámoló eredményezheti, hogy ezek a fiatalok már kevésbé fogják a későbbiekben kipróbálni a drogokat.” – mondta el Péter. Aki fontosnak tartja azt is, hogy a felnőtt és tinédzser addiktológiai irányt és felépülési folyamatokat megismerve, valódi segítséget tudjon nyújtani, bármilyen addikcióban szenvedő felnőtteknek, fiatal tinédzsereknek és nem utolsó sorban a hozzátartozóiiknak.
Sajnos az iskolák sem fordítanak különösebben hangsúlyt erre,
pedig még pénzbe sem kerülne, csak szervezésbe. Pályázat útján le lehet hívni rá anyagi forrást, de úgy tűnik a tanárhiány, a kevés fizetések mellett, az intézmények nem szeretnének több terhet a nyakukba venni. Nagy szerencse, hogy vannak olyan Norbihoz és Péterhez hasonló lelkes szakemberek, akik szívesen áldozzák idejüket, tudásukat és tapasztalatukat arra, hogy a jövő generációját igyekeznek megmenteni. Leginkább saját maguktól…
Segítségre van szükséged?
Itt megtalálod:
https://tinirehab.hu/
https://drogterapia.hu/
forrás: gyormosonsopronfrisshirek.hu
Tóth Zsuzsa, 2022. július 25. – 11:49