Kedves Barátaink!
Kinek mitől lehet örömteli a karácsony? A nálunk gyógyuló fiatalok közt akad, akinek azért, mert van mit ennie, fűtött szobában hajthatja álomra a fejét; mert kijózanodva végre találkozhat a gyerekeivel; mert ezúttal nem a börtönben tölti az ünnepet; mert itt biztosan lesz, aki megöleli.
Számtalan sors fut össze nálunk. Lakóink közül néhányan megosztották velünk gyerekkori karácsonyi emlékeiket, mélypontjaikat és idei várakozásukat. Az ő gondolataikkal kívánunk áldott ünnepet!
A Református Drogmisszió munkatársai és kliensei
„Az utóbbi pár év karácsonyaira nem emlékszem, mert módosult tudatállapotban voltam. A legrosszabb két éve volt, akkor folyamatosan be voltam állva. Már éreztem, hogy nagy a baj, és emiatt nagyon sokat szorongtam, túl akartam lenni rajta. Idén nehéz lesz, ugyanakkor van bennem egyfajta várakozás is, hogy józanul töltsem el az ünnepeket. Kíváncsi vagyok, hogyan fogunk ebben a nagy közösségben, együtt ünnepelni.”
(Benedek, 35)
„Gyerekként nagyon vártam a Jézuskát. Rendes családban nőttem fel, volt karácsonyi vacsora, ajándékozás, meghittség. Öt éve halt meg a feleségem, az utána következő karácsony volt a legrosszabb, teljesen egyedül maradtam. Most is aggódom egy kicsit magam miatt, hogyan tudom kezelni a dolgot, próbálom majd normálisan. Jó lesz a srácokkal, igyekszem nem arra összpontosítani, hogy nem otthon vagyok.”
(Gyuri, 36)
„Amikor elkezdtem szereket használni, varázsát vesztette, nem nagyon foglalkoztam vele, nekem csak arról szólt, hogy kajáljak, szívjak. Gyerekkorom óta most lesz az első józan karácsonyom. Szerintem jó lesz, emlékezni fogok rá, nem úgy, mint az eddigiekre. Úgy érzem, itt szeretve vagyok.”
(Dávid, 35)
„Tízévesen kezdtem el anyagozni. A testvéreimmel együtt mindhárman drogoztunk, volt olyan karácsony, hogy 24-én reggel elkezdtük, és estére már teljesen szétfolyva ültünk a karácsonyfa alatt. A legrosszabb a tavalyi volt. December elején jöttek hozzánk a rendőrök, házkutatást tartottak, én elmentem otthonról, és az erdő széli réten ültem le szívni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy deres körülöttem a fű, így aztán egy nyaralóban aludtam valami hungarocellen. Reggel mentem vissza anyámhoz: mindegy, hogyan, csak segítsen. Akkor kerültem a zárt osztályra, ott töltöttem a karácsonyt, leszedálva. Az ideitől talán azt várom, hogy visszakapom a gyerekkori varázst, bár nyilván nem lesz ugyanolyan, mert már nem vagyok 8 éves.”
(István, 20)
A kép a nálunk gyógyuló 17 éves Zoli alkotása:
A gyermekes családoknak idén is készültünk egy kis ajándékkal. Szeretettel adjuk Kiss Tímea kolléganőnk karácsonyi kifestőjét, mely az alábbi linkről tölthető le és nyomtatható ki:
