Kinek felkavaró, kinek békét hozó, kinek áhítattal teli élmény vagy fájdalmas, magányos túlélnivaló – a karácsony mindenkinek más jelent. A nálunk gyógyuló fiatal szenvedélybetegek együtt, közösségben ünneplik Jézus születését. Az alábbiakban pedig felidézik emlékeiket a korábbi karácsonyokról, és megosztják idei reményeiket. Az ő soraikkal kívánunk áldott ünnepet mindenkinek!
A Református Drogmisszió munkatársai és kliensei
„Nem volt túl jó gyermekkorom, nem tudtam, mi az a szeretet meg az ajándék. A legfájdalmasabb az volt, hogy karácsony napján vették el tőlem a három kisfiamat, és nem tudtam velük ünnepelni. Sokat sírtam, és onnantól fogva belemerültem a kábítószerbe. Okoltam Istent, ha van, miért teremtette ezt így, miért kell ilyen fájdalmakkal, szeretethiánnyal élni.
A mostanitól azt várom, hogy megtudjam, miről szól a karácsony. A börtönből jöttem, és itt, ahol az emberek körülvesznek, úgy érzem, erős vagyok elhagyni a múltamat, újat tanulni – szeretetet, nem gyűlölni az embereket.” (Dávid, 23 éves)
„Nagyon sokszor feszültséggel teltek az ünnepek, mivel anyám maximalista. Ha valamit rosszul csináltunk, valami leesett, egyből kiabált, és így sose volt kedvem a fát feldíszíteni. Ilyen nyugodt karácsonyom, amit majd itt tölthetek, még nem volt, és nem is lesz. A mentorom hívott, hogy menjünk el fenyőfáért. Otthon általában a karácsonyi ajándék is adomány volt, és a fát is adományba kaptuk. Így most először mentem el valakivel fát venni, és ezt tök jól éltem meg. Amit máshogy szeretnék idén, hogy a karácsonyfa-díszítés is nyugodtan teljen, ne legyen feszültség, ne féljek attól, ha valamit rosszul csinálok, akkor veszekedés lesz.” (Albert, 17 éves)
„Ami elsőre eszembe jut a karácsonyról: az egyedüllét. Sokkolni is fog, hogy itt ennyien lesznek. Vágyakozom én is arra, hogy jó legyen a karácsony, de nem tudom, hogyan fog alakulni… Nagyon sokáig hazugnak tartottam ezt az egészet, hogy mindenki szeret mindenkit, mert gyerekkoromban nem éreztem azt, hogy engem szeretne valaki. Nem volt olyan, hogy átöleltek volna, faterom piázott, tré volt. A nagynénémnél volt a legjobb nyolc-kilenc éve, amikor a barátnőmmel elmentünk hozzá három napra, a nénikém főzött, ott jelen volt a szeretet.” (Dávid, 30 éves)
„Annyira jó emlékeim nincsenek, hogy örüljek a karácsonynak. Pici voltam, fater totál részeg volt, összedöntötte a karácsonyfát, megrakta vizes bükkfával a cserépkályhát, ami felrobbant. Talán miután a fater meghalt, és anyám összejött a jelenlegi férjével, már volt jó karácsony, de azt is kényszeredetten éltem meg.
Karácsonykor kimenőm lesz, várom is, hogy hazamenjek. Szeretnék ott lenni, de hát nem tudom… Húsz év után ez lesz az első józan, tiszta karácsonyom.” (Gergő, 34 éves)
„Nálunk hagyomány, hogy már 23-án elkezdjük a sütés-főzést, együtt díszítjük a karácsonyfát. Nagyanyám, nagyapám, anyu, apu és mink, a gyerekek együtt vagyunk, szenteste 6 órakor vacsorázunk. A legrosszabb emlékem, amikor 20-án elmentem melózni, és 24-én jelentem meg otthon munkásruhában. Mindenféle hazugságot próbáltam kitalálni, hogy hol voltam, de nem hitték el…
Az idei karácsonyon minél hamarabb szeretnék túlesni. Voltam már itt karácsonykor, tudom, hogy el tudjuk foglalni magunkat. Lesznek sóvárgások meg rossz érzések is, de tudom, hogy jó lesz. Itt vannak új barátaim, kezdek én is nyitni az emberek felé, meghallgatnak, olyan leszünk, mint egy nagy család.” (Zoli, 36 éves)
„Éveken át az édesapám második családjával, közösen a kisöcséimmel elmentünk fenyőfát vásárolni, együtt vacsoráztunk, elmentünk az éjféli misére, harmonikusan telt az este. Ekkor édesapám még nem tudta, hogy cuccozom, meg józanul éltem meg a karácsonyt is nagyjából. Aztán jött a fordulópont öt évvel ezelőtt. Nagyon rámentem a speedre. Külön laktam már, és mentünk volna a fát kiválasztani, megjelentem édesapám házánál, kicsíptem magam, de ő észrevette. Mondta nekem, mit képzelek magamról, hogy drogosan idejövök az ő házához. Akkor először töltöttem egyedül a karácsonyt.
A legrosszabb az volt, amikor egyedül voltam Londonban, tavaly. Cuccoztam végig, túl is szívtam magam, éreztem, hogy a szívem fáj, meg sírtam sokat, mászkáltam a városban éjjel.
A mostani karácsonyt hál’ Istennek már nem egyedül töltöm, vannak srácok, akikkel több mint egy hónap alatt baráti kapcsolatba kerültem. Szeretném velük harmonikusan tölteni az egészet, mint édesapámmal anno. Örülök, hogy befogadtak ide, hogy meg is találtam a helyemet.
Karácsonykor jólesne ajándékot készíteni egy társamnak, jó lenne látni, ahogy örül neki, jó lenne a karácsonyfa mellett jókat beszélgetni egymással. Meg jólesne, amikor bejönnek a szüleim, látnák, hogy jól érzem magam itt, és hogy boldog vagyok, nem egyedül karácsonyozok.” (Márk, 31 éves)
Fotó: www.freepik.com