Katona Viktor
Intézményvezető, lelkész
2024 októberétől vettem át a nyugdíjba vonuló Erdős Esztertől az intézményvezetői feladatokat. Előzőleg, 2022-től a drogterápiás otthonban szolgáltam intézményi lelkészként, lelkigondozóként.
Korábban tíz éven át a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom munkatársa, majd vezetője voltam. Tizennégy éves koromtól kollégista voltam a Pápai Református Gimnáziumban, majd ugyanott a teológián. A kettő között egy évig önkénteskedtem Franciaországban egy idősek otthonában.
Önismerettel, mentálhigiénével Farkas József prédikációi és Pál Feri előadásai kapcsán kezdtem el foglalkozni. 2015-ben végeztem a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés lelkigondozó továbbképzésén, jelenleg pedig pszichodráma-asszisztensi képzésben veszek részt.
Különösen érdekel a lelki élet ápolása és annak különböző formái. Az SDG diákmozgalommal egy református ifjúsági zarándoklatot (Tájoló) alakítottunk ki, illetve két társammal egy lelkiségi honlapot indítottunk el (utitarsak.net). 2018-tól másfél évet töltöttem feleségemmel az angliai Scargill közösségben, ami egy nemzet- és felekezetközi keresztyén közösség. Inspiráló tapasztalatokat szereztem ott a közösségi élet és a vendégszeretet terén. Szeretek kertészkedni, gitározni, kirándulni, zarándokolni.
A szenvedélybeteg fiatalok életútja sokszor a tékozló fiúéhoz hasonló, amit sokáig nem éreztem sajátomnak. Néha még irigyeltem is azokat, akiknek az életébe látványos fordulatot hozott a megtérésük. Az én életem inkább a tékozló fiú idősebbik testvéréhez hasonlítható. Hívő családban nőttem fel a templom közelében, református intézményekben tanultam, jól teljesítő diák voltam, és a külső szemlélő számára úgy tűnhetett, hogy társadalmilag elfogadott módon tudtam az életem vezetni. Mindeközben egyre közelebb jött és jön hozzám az, amit az idősebb fiúnak mond az Atya: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. Vigadnod és örülnöd kellene…” (Lk 15, 31-32) Erre vágyom, keresem és ízlelgetem.
Az Istennel való kapcsolatot, amit nevezhetünk hitnek vagy spiritualitásnak is, nagyon fontosnak tartom az ember testi-lelki egészsége szempontjából. Sebzett és megtört világunkban gyógyulásunk forrása, ahogyan Ézsiás próféta írta, „az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézs 53,5)
Krepsz János
ügyvezető – közgazdász
Dunaújvárosban születtem: testben 1969-ben, lélekben 1993-ban.
Középiskoláig bezárólag ott is tanultam, azután főiskolára Szolnokra, egyetemre Sopronba jártam, közgazdász lettem. 13 üzleti világban eltöltött év után 10 év önkormányzatiság következett, 2009-ben pedig a KIMM – remélem örökös – tagja lettem, beszippantott a misszió.
Szermentes életem ellenére tiszteletbeli drogossá fogadtak!
1993 óta református gyülekezet(ek) tagja vagyok, jelenleg a százhalombattait gyengítem. Ott is élünk feleségemmel és öt gyermekemmel, utóbbiak népi táncgyakorlatai “fölös” szabadidőnket remekül kitöltik. Ha mégsem, akkor irány a természet, vagy a koripálya! Esetleg Sopron, az örök kedvenc (VOLT és LESZ)!
Dizseri-Horváth Réka
szakmai vezető – pszichológus
Dizseri-Horváth Réka vagyok: feleség, 3 zsivány kisfiú édesanyja, pszichológus, képzésben lévő pár- és családterapeuta, klinikusjelölt. 2021 és 2023 között oktatási intézményekben, illetve magánellátásban tevékenykedtem, majd 2024 januárjában érkeztem „haza”, a ráckeresztúri drogmisszióhoz. Megtiszteltetés olyan srácokkal dolgozni, akik elég bátrak ahhoz, hogy szembenézzenek életük olykor fájdalmas és nehéz terheivel, és megpróbáljanak fejlődni lelki és fizikai értelemben egyaránt. A közösségi terápia erejét nemcsak a bentlakók, hanem mi munkatársak is érezzük. Mi is tanulunk és formálódunk általuk.
Németh Mihály
stábkoordinátor – szociális lelki gondozó
Németh Mihály vagyok, 39 éves, tapasztalati szakértőként dolgozom a drogterápiás otthonban. Sok évnyi szerhasználat után 2013-ban kerültem Ráckeresztúrra, azóta élek józan életet.
15 hónap terápia után Budapesten kezdtem újra az életem. Dolgoztam, újrakezdtem a tanulást, leérettségiztem, a Baptista Teológiai Akadémián diplomáztam szociális lelki gondozó szakon.
2015-2019-ig önkéntes munkát végeztem a Teen Challenge nevű szervezetnél, ahol utcán csellengő hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkoztam. Az önkéntes munka kapcsán találkoztam feleségemmel, akivel azóta született egy kisfiunk.
A terápiás otthonban 2019 áprilisa óta dolgozok mentorként. Nagy örömmel, elégedettséggel tölt el, és igazán élvezem, hogy visszaadhatok abból a sok jóból, amit én is kaptam a terápiám alatt.
A család, munka és a tanulás mellett sokat sportolok, rendszeresen futok. Szabadidőmben szeretek kirándulni, természetbe járni.
Próbálom úgy építeni az életem, hogy egy olyan felelősségteljes, megbízható, nyílt és őszinte felnőtt legyek, amilyenre nekem is szükségem lett volna gyermekként.
Burai Csaba
mentor – szociális munkás
Nagyszerű érzés amikor az ember nem úgy ébred reggel, hogy egy újabb nap a munkahelyen, amit ki kell bírni.
Szeretem a munkám, inkább szolgálatnak nevezem, hiszen van ebben egy visszaadás is részemről, mert én is a Misszió segítségével kezdtem új életet. 2005-ben érkeztem az otthonba kliensként, ahol több mint egy évet töltöttem. Nyilvánvalóan ebből adódóan is hiszek a változásban,
fejlődésben az esély lehetőségében, amit én is megkaptam.
Szociális munkát, majd mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő mesterképzés szakot végeztem. A munkám során találkozom rengeteg kihívással, meglepetésekkel, csodákkal, ami engem mindig arra tanít, hogy ami embernek lehetetlen, Istennek lehetséges!
„Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek”
Centgraf Károly László
mentor, szociális munkás
Centgraf Károly László vagyok, 61 éves, négy gyermek édesapja. Minden kapcsolatunk alakítja személyes történetünket. Itt igyekszünk olyan közösséget építeni, ahol a kapcsolatok
gyógyítanak.
Én magam is egy ilyen közösségben gyógyultam és ismertem meg Istent. Ez életemnek azóta is meghatározó kapcsolata.
Gyógyult szenvedélybetegként a tapasztalat mellé igyekeztem tudást is szerezni, így most szociális munkásként segítem sorstársaimat.
Hegedüs Dániel
mentor – szociálismunkás-hallgató
Hegedüs Dániel vagyok, 37 éves, egy nyolcéves kisfiú édesapja. Szerhasználóként érkeztem, előtte megjárva egy másik intézetet. Amikor Ráckeresztúron beléptem az ajtón, olyan emberi szeretettel fogadtak, ami óriási erőt adott a felépülésemhez. Egy évig gyógyultam itt, a Madách utcai intézmény falai között. Azóta nyitott szemmel járok, és rájöttem arra, Isten segítségével, hogy segítenem kell azokon, akik szintén szenvedélybetegséggel küzdenek. Látom az utat, ami arra ösztönöz, hogy minél több családba visszatérjen a fény, a megbocsátás és a szeretet. Fiatalon 12 évig vízilabdáztam versenyszerűen az Újpest csapatában. Ma már el sem tudnám képzelni, hogy ne járjak napi rendszerességgel az edzőterembe – igazi része lett az életemnek. Azt vallom, hogy a munka és a tanulás mellett a sport nélkülözhetetlen eleme a felépülésnek.
Kiss Tímea
mentor – szociális munkás
Kiss Tímea vagyok, tapasztalati segítő, szociális munkás, 1997 óta ápolom a józanságomat. Kedvenc területeim a színház- és zeneterápia, művészetterápia, rizikóterápia. Hobbim a fal- és sziklamászás, valamint nagyon szeretem az állatokat, az élővilágot, imádok túrázni, sátrazni, viszont félek a mély vízben. Ezen még dolgozom…
Reményi Imre
mentor – szocioterapeuta
Életemnek azon korszakában, amikor úgy éreztem, meg kell határoznom magamat, és az életem céljait, a következő egyszerű dologra jutottam: humanista vagyok, aki az élet útján (testileg-lelkileg) elakadtakat örömmel ápolja, és az ismeretekre vágyókat szívesen tanítja. Küldetésem a filantrópia és a kultúra jegyében zajlik. 2001-ben felnőttként kereszteltek és konfirmáltam a budapesti fasori református gyülekezetben. Míg Isaszegen laktam, az ottani református gyülekezet tagja voltam, mióta Budakeszin élek (gyermekeim kicsiny kora óta) a budakeszi református gyülekezet tagja vagyok.
Bizonyítványaim szerint tanító, szocioterapeuta és ápolási asszisztens volnék. Bevallom, nem kedvelem a címkéket. Míg nem voltam „képzett”, dolgoztam közértben, kőműves mellett, színházban, moziban, templomban, őskori ásatáson, sokféle érdekes helyen takarítóként, nyomdai segédmunkásként, címfestőként, és KRESZ-tábla-festőként… Immáron kvalifikált emberként az utóbbi sok-sok évben főleg kórházban és iskolában tevékenykedtem.
Nagyon szeretem a zenét, a képző – és építőművészetet, az irodalmat. Szeretek biciklizni, úszni, kirándulni, sétálgatni. Nem vagyok valami nagy tehetség, de szeretem az alkotás keservét-örömét. Kicsit atletizáltam, vívtam. Boldogan „agyalok” cseppet sem gyakorlatias sorskérdéseken. Kedvelem a tartalmas, fesztelen beszélgetéseket, melyeknél – ha az ember jó helyen, jó időben, baráti körben teszi –, nincs élvezetesebb dolog. Ha sikerül valakiben örömöt, szeretetet ébresztenem, már nem éltem hiába. Az élet, ha úgy nézem, misszió. Hiszek az ember küldetésében. Bevallom: a részletekkel kicsit nehezebben boldogulok.
Szülek István
mentor, tapasztalati segítő
Mindig lesznek családok, ahonnan a gyerekek elkallódnak. A kezelésnek és megelőzésnek a lényege, hogy amikor szükség van rá, rendelkezésre álljon a megfelelő szakember, aki lehet tanár, szociális munkás, pszichiáter, pszichoterapeuta, aki hajlandó és alkalmas segíteni, hiszen egy szülő a szeretetével és fájdalmával sokszor többet árthat, mint egy szakember, aki objektíven nézi a dolgot.
Koronka Enikő
pedagógus
Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. Jn.8:36
Ez a felirat van a Tini Rehab bejáratánál. Ezt minden alkalommal elolvasom amikor jövök dolgozni és ez nagy nyugalommal és reménységgel tölt el. Ha ezeket a fiúkat meg tudja szabadítani Isten (márpedig meg tudja és meg is teszi) akkor engem is meg fog szabadítani az én nyomorúságaimból.
Hálás vagyok, hogy itt dolgozhatok, és egy kicsit én is hozzájárulhatok a kliensek gyógyulásához.
Matematika szakos tanár, metálhigiénés szakember vagyok. 2016 óta dolgozom itt. Elsősorban a tinikkel foglalkozom a tanodában, ahol sok pozitív élményem van. Próbálom őket sikerélményhez juttatni és ezáltal megszerettetni velük a tanulást.
Dr. Péter Judit
gyermek- és ifjúságpszichiáter
Bakos Bence
pszichológus
2024-ben végeztem az ELTE pszichológus szakán. A Misszióban először a Rákóczi házban dolgoztam mentorként, majd 2025 áprilisától a Madách házban pszichológusként kísérem a hozzánk fordulók felépülését.
A közösségi léthez és a szenvedélybetegséghez is meghatározó élmények kötnek, ezek segítőként is meghatározzák az érdeklődésem és a szemléletem. Mindannyiunkat értek csalódások, fájdalmak és örömök a kapcsolatainkban, amik gondolkodásra ösztönöztek: hogy lesz jó nekünk. Ami eleinte védett a fájdalomtól, most lehet, hogy bátortalanná, elszigeteltté, céltalanná vagy bosszúállóvá tesz. A szerhasználatról is ilyen védekezésként gondolkozom, és igyekszem a használat céljának megértése felé haladni.
Bízom abban, hogy a közösség ennek a megértésnek, az ehhez szükséges próbálkozásoknak és újratanulásnak a tere. Kellő elfogadást és biztonságot nyújthat ahhoz, hogy egyre kíváncsibbá váljunk magunkra és a körülöttünk lévőkre. Az eleinte ijesztőnek tűnő feltárulkozás később felszabadítóvá válhat, a sebezhetőség vállalása a társak előtt pedig erővé és bátorsággá. Megélhető, milyen fontossá válni és felelősséget vállalni. Kitisztul, milyen elvárásokkal kapcsolódunk egymáshoz és mire is van szükségünk igazán. Eldönthetjük, hogy a célok, amik felé eddig haladtunk, továbbra is vágyott irányok-e.
A stáb részeként igyekszem azon dolgozni, hogy a közösség tudja gyakorolni ezeket a képességeket a felépülésben.
Raffaelné Szalkai Panka
támogatottlakhatás-felelős – szociális munkás
1999-ben csatlakoztam a drogmisszóhoz, azóta sok különböző „poszton” segíthettem az itt folyó gyógyító munkát. Immár szociális munkásként, a terápia utáni időszakot kísérem végig mindazoknál, akik a védett környezetben maradás mellett döntenek. Igyekszem mindenki számára személyre szabott segítséget nyújtani, akár szükség szerinti társszakmák bevonásával.
Dr. Németh-Benke Boglárka
jogász
2016-ban végeztem jogászként a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd 2019-ben családjogi szakjogász diplomát szereztem az ELTE-n. Férjemmel Ráckeresztúron élünk.
Sevella Erzsók
kommunikációs munkatárs, intézményvezetői asszisztens
2018-ban kerültem a Drogmisszióhoz. Kommunikációs feladatokat látok el, és az intézményvezető asszisztenseként tevékenykedem. A médiában töltött évek után a ráckeresztúri szenvedélybeteg-rehabilitációban találtam meg a helyem. Senki sincs itt véletlenül, én sem.
Balogh Edina
pénztáros, tanodaszervező – szociálpedagógus
2007-ben végeztem Sopronban szociálpedagógus szakon, majd a versenyszférában helyezkedtem el, és 2023-ig értékesítőként dolgoztam. Ekkor döntöttem úgy, hogy visszatérek eredeti szakmámhoz, és szeretnék valódi segítséget nyújtani és részt venni a drogrehabilitációs terápiás otthon szakmai működésében. A kallódó ifjúság tinédzser korú fiataljainak alapszintű oktatását szervezem, ezenkívül örömömre szolgál, hogy taníthatom is őket. Fontosnak tartom, hogy a felépülés ideje alatt se maradjanak ki a tanulásból; illetve találkozzanak pozitív élményekkel az edukációban és motivációt találjanak a továbbtanuláshoz.
Majer Tiborné
pályázati ügyintéző
Több, mint 20 éve foglalkozom civil szervezetekkel ,illetve pályázatkészítéssel.
Végzettségem szerint közgazdász vagyok,ami nagyban megkönnyíti a pályázatok költségvetésének elkészítését,illetve az elszámolások összeállítását.
Sőrés Csilla
élelmezésvezető – adminisztrátor
Az élelmezési adminisztrációs feladatokat látom el, a pedagógus- és szociális továbbképzések adminisztrációs feladataiban segítek, valamint a szigorú számadású nyomtatványokat kezelem.
Benkő Katalin
műszaki vezető
2022-ben csatlakoztam a Misszió csapatához. Feladatom a Misszió épületeinek, gépeinek üzemeltetése, felújítások, bővítések, karbantartások koordinálása. Célom a hatékony létesítménygazdálkodás megvalósítása.
Czövek Csaba
foglalkoztatásszervező
Katonai Műszaki Főiskolát végeztem, 1991-ben diplomáztam. Martonvásáron élek feleségemmel és lánygyermekemmel.
Eddigi munkáim során mindig emberekkel és az ő problémáikkal, gondjaikkal és azok megoldásával kellett foglalkoznom. 2022 óta dolgozom a misszióban, ahol mindkét házban szervezem a munkaterápiás foglalkozásokat. Mivel műszaki végzettségem van, és rendelkezem több szakmával, nemcsak elméletben, de gyakorlatban is tudom segíteni az itt gyógyulókat.
Számomra fontos, hogy azok, aki a felépülést választják Ráckeresztúron, a mindennap elvégzett munkában megtalálják az örömüket, sikerélményüket, érezzék, hogy hasznos, amivel foglalkoznak.
